Varga-Schulcz Adrienn - Szoptatott babák hozzátáplálása

 

Szoptatott babák hozzátáplálása

Írta: Varga-Schulcz Adrienn,

önkéntes szoptatási segítő


A hozzátáplálás célja: megismertetni a babánkat a szilárd táplálékok textúrájával és ízével anélkül, hogy a szoptatási rutint megváltoztatnánk, a szoptatások számát, időtartamát korlátoznánk.

A hozzátáplálásnak nem kell, hogy célja legyen az egyes étkezések kiváltása. A hozzátáplálás és a szoptatás aránya az első életév végére 1/3-2/3, mely a második életév végére megfordul.


Mikor kezdjük el a hozzátáplálást?:

4 hónapos kor előtt semmiképp sem ajánlott, mert

  • a legjobb, legtáplálóbb táplálék a babák számára az anyatej. Annak hiányában 4 hónapos korig az egyetlen étel, ami szóba jöhet, a tápszer.

  • a babák nyelése ekkor még nem eléggé koordinált.

  • az emésztőrendszer még nem elég érett – megfelelő enzimek hiányában a baba lenyeli ugyan az ételt, de a szervezete nem tudja hasznosítani azt.

  • növeli az allergiák kialakulásának kockázatát.

Az AAP (Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia) és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása: kb. 6 hónapos korban érik el a babák a hozzátáplálás megkezdéséhez szükséges fejlődési mérföldköveket.

Jelek, hogy a baba készen áll:

  • stabilan képes tartani a fejét egy étkezés teljes időtartamáig

  • segítséggel biztosan ül

  • kezeit, ujjait tudatosan használja, tárgyakért nyúl, megfogja, szájához viszi azokat aktívan részt tud venni az étkezésben

  • rágó mozdulatokra képes

  • a nyelvkilökő reflex már elmúlt vagy kevésbé kifejezett

  • érdeklődik az ételek iránt, érdeklődve figyeli, ahogy a felnőttek esznek, előrehajol, száját kinyitja, várja az ételt

Gyakran félreértelmezett jelek, amik nem utalnak arra, hogy a baba készen áll a hozzátáplálásra:

  • „annyira nézi, ahogy eszünk”

  • öklét csócsálja

  • gyakori éjszakai ébredés (más okai lehetnek)

  • gyakori sírás

  • 6 hónapos kor előtt a súlygyarapodás stagnálása vagy fogyás (a szoptatások gyakoriságát kell ilyenkor növelni)

Három etetési módszert ismerünk, ezek közül egyénileg választják ki a családok a számukra legszimpatikusabbat:

  • BLW (baby-led weaning): felnőtt kisujjnyi hasábokra vágott ételeket rágcsál a baba, ő maga dönti el, hogy az étkezőasztalról mit szeretne megkóstolni

  • kanalas etetés: pürésített vagy összezúzott ételek

  • BLW + kanalas etetés kombinációja

Mi kell az etetéshez?:

  • Etetőszék: amíg a baba nem tud önállóan ülni, az őt etető személy ölében (megtámasztva) vagy pihenőszékben ülve ehet. Ügyeljünk a biztonságra, és figyeljünk a baba teltségjeleire! Amint képes lesz a gyermek önállóan ülni (kb. 8 hónapos korban), érdemes magas etetőszékbe ültetni őt, ahonnan rálát a családi asztalra, a felnőttek tányérjaira, és a családi étkezések alkalmával ellesheti az evés-ivás minden fortélyát.

  • Törhetetlen pohár (műanyag vagy szilikon) – fontos, hogy ne tudja véletlenül elharapni a baba: a népszerű csőrös pohár a cumisüveghez hasonló okokból szabálytalan nyelésfunkciót és ebből eredő, ajkakat, állkapcsot érintő rendellenességeket okozhat. A baba eleinte éppen csak néhány korty vizet fogyaszt, ezt a segítségünkkel hamar megtanulhatja egyszerű pohárból vagy ún. 360 fokban forgatható pohárból is.

  • Tálka: érdemes törhetetlen tányérkát választani, mert rendszeres földön landolásra számíthatunk. A tapadókorong a tányér alján a lepottyanások számát csökkentheti.

  • Kanál: fontos, hogy kézre essen a babának, nyele legyen vastag. Szélei legyenek simák, maga a kanál pedig legyen sekély, így a babának könnyebb a felső ajkát rázárnia és szájába juttatnia a kanál teljes tartalmát. A szilikon harapás esetén sem törik, így kanálból is tökéletes választás lehet.

  • Előke és/vagy „hamikabi”: a kapcsoló nélküli, fejen áthúzandó változatok helyett érdemes olyat választani, ami hátul, a nyak mögött szétkapcsolható, így könnyen levehető. Anyagát tekintve a leöblíthető, könnyen tisztán tartható darabokat javasoljuk, és előny, ha zsebe is van, ahol összegyűlhetnek a baba száját kikerülő falatok.

  • Szilikon bébiételtároló: ha magunk készítjük a bébiételt, érdemes nagyobb adagokat gyártani egyszerre, és kis adagokban lefagyasztani, így időt és energiát spórolhatunk meg. A kifejezetten erre a célra kapható, élelmiszer minőségű szilikonból készült bébiételtárolókban általában praktikus, 150 ml-es babaadagokat tehetünk el, de használhatunk akár jégkockaformát is erre a célra.

  • Törlőrongyok: arc, kezecskék tisztításához gyakran lesz rájuk szükség. Fontos azonban, hogy ne törölgessük étkezés közben a baba száját, ne zökkentsük ki, ne vegyük el a kedvét a kóstolgatástól. Ráérünk majd étkezés után felszámolni a mindenhova szétkenődött maszatokat – akkor is ott lesznek még .

A hozzátáplálás gyakorisága és mennyisége:

Életkor

Gyakoriság (napi alkalmak száma)

Mennyiség étkezésenként (hozzávetőlegesen!)

5-6 hónapos

1-2

1-2 evőkanál

7-8 hónapos

2-3

120-150 ml

9-12 hónapos

3-4

150-250 ml

1 éves kor után

3 főétkezés + 2 kisebb étkezés

igény szerint


A táblázatban szereplő mennyiségek csak irányadóak, hozzávetőlegesek! Nem szükséges méregetni az ételt, hiszen úgyis a baba fogja eldönteni, hogy mennyit kér. Fontos, hogy semmiképp se erőltessük bele az ételt a babába, ha nem fogyasztja szívesen (elfordul az ételtől, elhúzódik)! A szilárd ételekhez való hozzászokás egy tanulási folyamat, nem lehet, nem szabad siettetni, erőltetni.

Hogyan fogjunk hozzá?:

Az első hetek, hónapok röviden:

  • Napi 1 hozzátáplálás, eleinte éppen csak egy kis kóstoló (1 teáskanál, vagy BLW esetén 1 falat). Fokozatosan nőni fognak az adagok, ahogy a baba egyre jobban megismerkedik az új textúrákkal és ízekkel. Gyakran előfordul, hogy egy-egy ételt eleinte egyáltalán nem fogadnak el a babák, ezekkel érdemes a következő napokban továbbpróbálkozni.

  • Mindent megkóstolunk, mielőtt a babát megkínálnánk vele!

  • Mi is együnk együtt a babával, az ő étkezése a családi élet része legyen.

  • Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül az étkező gyermeket!

  • Szoptatás után, vagy két szoptatás között félidőben történjen a hozzátáplálás (9 hónapos korig mindig a szoptatás élvezzen elsőbbséget, az legyen a fő).

  • Olyan időpontot válasszunk, amikor a baba nyugodt és kipihent, és teremtsünk olyan környezetet, amelyben nem vonja el a figyelmét az étkezésről semmi.

  • Délelőtt vagy legkésőbb kora délután kínáljuk az új ízeket, hogy ne éjszaka derüljön ki, ha nem tolerálja az ételt a baba pocakja. Ez különösen fontos a potenciálisan allergizáló ételek bevezetésekor! (Ezek bevezetéséről a cikk alján lesz szó.)

  • Leggyakoribb jelek, hogy problémás egy étel: bőrpír, kiütés, székrekedés, hasmenés, hányás.

  • Elsőként csak zöldségeket, gyümölcsöket vezessünk be.

  • Egyszerre egyféle ételt adjunk a babának (pl. almát) 3-4 napig ismételve, majd ha nem okozott problémát, jöhet a következő, végül pedig a már megismert táplálékok keveréke is.

  • Adjunk kanalat a baba kezébe a kezdetektől fogva, miközben mi egy másik kanállal etetjük őt. Ha egyedül akar enni, engedjük, hogy gyakoroljon! Hagyjuk, hadd maszatoljon, koszoljon, ismerkedjen az ételekkel. (Szánjunk időt az étkezésekre, mert sokáig eltarthatnak .)

  • Fokozatosan, lassan vezessük be a különböző textúrákat (pépes, darabos, szilárd).

  • A rágásra szoktatást 8-10 hónapos korban kezdjük el úgy, hogy a passzírozott ételekben egy-egy borsó nagyságú, nagyon puha darabot hagyunk. Ezt fogak nélkül, az ínyével is össze tudja nyomni a baba.

  • Az öklendezési reflex a felnőttek esetében a nyelv hátsó részén váltódik ki, a babáknál azonban sokkal előrébb, így sokkal gyakrabban is stimulálódik. Ha kisbabánk sokat öklendezik, az önmagában nem ad okot az ijedtségre.

  • Tipp: a párolás a bő lében való főzésnél kíméletesebben bánik az ételekkel, a vízben oldódó vitaminok a párolt zöldségben maradnak.

  • Ne feledjük, hogy nem szükséges a szoptatások kiváltására törekednünk! A szilárd ételeket a megszokott szoptatási rutinunk mellé, annak kiegészítéseképpen hozzuk be a babánk táplálásába, szépen fokozatosan. Csak a baba első és második szülinapja között fognak a szilárd táplálékok az anyatejnél nagyobb szerepet kapni a gyermekünk étkezésében, addig a csecsemő elsődleges tápanyagforrása továbbra is az anyatej.


Mit egyen a baba?:

Sok hozzátáplálási táblázat megtalálható az interneten, könyvekben, prospektusokban, amelyek hónapról hónapra listázzák az éppen aktuálisan bevezethető ételeket. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy a tudományos ajánlások (pl. az AAP és a WHO ajánlásai) nem tartalmaznak ilyen jellegű megkötéseket, tehát nyugodtan elvonatkoztathatunk a velünk itt-ott szembejövő hozzátáplálási táblázatoktól, és az ételek sorrendje kapcsán bátran hagyatkozhatunk a józanészre. A mértékletesség azonban néhány étel esetén különösen fontos, ha kész bébipépek vásárlása helyett az otthon készített babaételek mellett döntünk:

  • A spenót, cékla, zöldbab, sárgarépa, tök, saláta, burgonya, egyéb gumós növények viszonylag nagy mennyiségben tartalmazhatnak nitrátot, ami a babánál methemoglobinémiát (kék csecsemő szindrómát) okozhat. Az oxigénhiány következtében ez akár fulladáshoz is vezethet. A pici csecsemőkben még hiányzik az az enzim, ami ezt a folyamatot meggátolná, 9 hónap az a kor, amitől a nitráthalmozó ételek már teljes biztonsággal adhatók. Fogyasztásuk fiatalabb korban sem tilos, azonban kiemelten fontos a mennyiségi korlátozás, valamint hogy lehetőleg olyan ellenőrzött gazdaságból származó zöldségeket adjunk a babának, amelyben nem használnak szintetikus műtrágyát és növényvédő szereket.

  • Hetente legfeljebb egyszer adjunk csak a babának spenótot vagy sóskát! Ezeknek a növényeknek a magas oxálsavtartalma (mely az első főzőlé leöntésével némiképp mérsékelhető) csökkentheti a baba szervezetének kalciumelnyelési képességét, ezáltal pedig vesekő kialakulásához vezethet.

  • Problémát okozhatnak bizonyos ételtársítások, amikor olyan élelmiszereket fogyasztanak egyszerre a babák, amelyek más-más időt töltenek a gyomorban, és különböző kémhatású közegben, nem azonos enzimmel emésztődnek. A fiatal babák hányással reagálhatnak pl. a zabbal egyszerre adott gyümölcsökre. Ha ilyet tapasztalunk, néhány hétig – amíg érik kicsit a baba emésztőrendszere – szüneteltessük a gyümölcs és a zab (vagy más problémás kombináció) egyidejű adását, majd újra megpróbálkozhatunk vele.

  • Törekedjünk arra, hogy minél többféle, vasban gazdag ételt fogyasszon a gyermek. A hús és a máj mielőbbi bevezetése a vas- és fehérjeutánpótlás szempontjából mindenképpen javasolt. Elsőként a csirke és a pulyka, majd a vörös húsok, sertés és marha kerüljenek a baba tányérjára. A megpárolt húsból botmixerrel készítsünk pürét, és heti 4-5 alkalommal 4-5 teáskanálnyit (20-25 gramm) egyen a baba, zöldség- vagy gyümölcspéppel keverve. Egyéves korára ez a mennyiség elérheti az 50 grammot.

  • Csirkemáj: fokhagyma- vagy krumplinyomóval nyomjunk egy fél megpárolt májat a baba főzelékére, és ezt ismételjük két napig. Az így bevezetett csirkemájból hetente 1 db-ot kapjon a kisbabánk, ennél több a magas A-vitamin- és koleszterintartalom miatt nem javasolt.

Amit semmiképp ne adjunk a kisbabának:

  • 1 éves kor előtt mézet (a botulizmus veszélye miatt).

  • 1 éves kor előtt tehéntejet (fehérjeösszetétele nem megfelelő, és kalciumtartalma csökkenti a vas felszívódását. Egyes ajánlások szerint a natív, hígítatlan tehéntejjel a gyermek 3 éves koráig is érdemes várnunk).

  • Kecsketejet.

  • Növényi tejet (különösen a rizstej kerülendő, magas arzéntartalma miatt – ugyanezen okból a rizs napi fogyasztása sem ajánlott).

  • 4 éves kor előtt édesköményt (a benne lévő esztragol rákkeltő).

  • Fulladást okozó, kemény, darabos ételeket, pl. cukorka, meggy, kukorica, mogyoró, szőlő stb.

  • Fekete teát, zöld teát, gyógyteát.

  • Sót, cukrot (a babák ízérzékelése sokkal intenzívebb a felnőttekénél, így nincs szükségük hozzáadott ízesítőkre. A cukorfogyasztás hátrányai mindenki számára ismeretesek, de a sóról is érdemes tudni, hogy károsan hathat pl. a vesék működésére).

  • Mesterséges adalékokat (pl. leveskocka).

  • Fúrt kutakból származó vizet, vagy ilyen vízzel kikevert tápszert – de a magas nitráttartalma miatt még az ilyen vízzel öntözött zöldségek fogyasztása is okozhat problémát.

  • Ásványvizet (összetevőik nem megfelelőek a baba számára. A legjobb, ha a csecsemő felforralt (1 éves koráig), majd visszahűtött vizet, vagy palackozott babavizet iszik. A kizárólag anyatejjel táplált kisbabának csak a hozzátáplálás megkezdése után van szüksége az anyatejen kívül folyadékfogyasztásra, amikor már napi 2-3 alkalommal fogyaszt szilárd táplálékot).

Az allergének bevezetése:

A korábbi vélekedésekkel és nemzetközi ajánlásokkal ellentétben, melyek szerint az allergén táplálékok 1 éves kor feletti bevezetésével csökkenthető a táplálékallergiák kialakulásának kockázata, az AAP ma azt tartja bizonyítottnak, hogy a táplálékallergia leghatékonyabban a 6-12 hónapos korban történő bevezetéssel előzhető meg. A továbbiakban általános tanácsokat osztunk meg a legtipikusabb potenciálisan allergizáló táplálékok bevezetéséhez, de fontos, hogy a családban előforduló bármilyen allergiás betegség (táplálékallergia, asztma, ekcéma, gyógyszerallergia, stb.) esetén a szülők a hozzátáplálás megkezdése előtt konzultáljanak a baba védőnőjével és a gyermekorvossal!


  • olajos magvak, dió- és mogyorófélék (amire talán kevesebben gondolnának: idetartozik a fenyőmag, szezámmag, mustármag is): a legkönnyebben krém vagy vaj formájában tudjuk ezeket a babának adni. Nagyon pici mennyiséget kenjünk a szájára az első napon, éppen csak mintha véletlenül maszatolódott volna oda. A napok múlásával, minél többedik próbálkozásnál egyre bátrabbak lehetünk, de ne essünk túlzásba a mennyiségekkel. Minden dió- és mogyorófélét külön-külön kell bevezetni – ha például a földimogyoró már megvolt, az nem jelenti azt, hogy a pekándión is túl vagyunk.

A már bevezetett allergén ételeket adjuk rendszeresen a babának!

  • eper, málna: apránként, pici falatokban vezessük be a baba étrendjébe.

  • tejfehérje: reszelt sajt, túró, joghurt, kefír – bármelyikkel próbálkozhatunk, a mogyorófélékkel ellentétben a tejtermékek közül nem szükséges mindegyiket külön-külön bevezetni. Kezdhetünk 1-2 teáskanál joghurttal az első napon, majd a következő két napon növelhetjük az adagot. Ha a tejtermékek bevezetésre kerültek, rendszeresen kaphatja őket a baba, de ügyeljünk arra, hogy napi 100-125 ml-nél többet ne fogyasszon belőlük. Magát a tehéntejet pedig érdemes legalább 1 éves korig elkerülni.

  • tojás: forrásponttól számítva min. 10 percig főzött tojás ¼ részét kapja meg a baba, ezt ismételjük 3 napig. Ha nem jelentkezik allergia, hetente 1-2 egész tojás bátran adható, majd az életkor előrehaladtával ez a mennyiség növelhető.

  • halak, tenger gyümölcsei: érdemes az alacsony higanytartalmú halfajtákat választani, és jól átsütve, főzve vagy párolva, alaposan kiszálkázva, először kis mennyiségben adni a babának. Ha nem okozott allergiát, azonban a baba nem szereti az ízét, megpróbálhatjuk a halat „elrejteni” a már bevezetett élelmiszerek közé, pl. borsópürébe, joghurtba, főtt tojásdarabok közé keverhetjük. Heti egyszeri vagy kétszeri halfogyasztás jó hatással van a gyermek fejlődésére, az idegrendszerre és a szívműködésre.

  • glutén (a zab is idesorolandó, mert - bár alapállapotában gluténmentes -, glutént tartalmazó élelmiszereket feldolgozó üzemekben csomagolják, így a folyamat során előfordulhat, hogy gluténnal szennyeződik): érdemes a zab bevezetésével kezdeni, ehhez 1 evőkanál zabot 3-4 kanál vízben főzzünk meg, majd szükség esetén pépesítsünk. A zab sikeres bevezetése után fehérlisztet pirítsunk illatosra egy serpenyőben (olaj nélkül), majd tároljuk befőttesüvegben. Naponta hintsünk belőle egy csipetnyit a baba ételére, ha nem jelentkezik probléma. Ha már 4 fogacska kibújt, lisztszórás helyett adhatunk a csecsemőnek kiflivéget, ezt boldogan szokták csócsálni a babák. Teljes kiőrlésű pékáruk fogyasztása 1 éves korig nem javasolt.

  • szója: a szója bevezetése gyakran észrevétlenül megtörténik, amikor olyan pékárut kínálunk a babának, amely szójalisztet is tartalmaz. Az összetevőkre odafigyelve tudatossá tehetjük a szója bevezetésének folyamatát.




Felhasznált források: