Tóth Adél Csilla: A válaszkész csecsemőgondozás szerepe és kihívásai a babázós mindennapokban

 

A válaszkész csecsemőgondozás szerepe és kihívásai a babázós mindennapokban


Ebben a cikkben 4 témával fogunk foglalkozni:

  1. A válaszkész nevelés fogalma

  2. Válaszkészség a baba táplálása során

  3. A közösség ereje

  4. Az anyai öngondoskodás szerepe a válaszkészségben


A válaszkész nevelés fogalma


Mindannyian arra vágyunk szülőként, hogy a gyermekünkkel egy harmonikus kapcsolatot alakítsunk ki, és hogy majd felnőtt korában jó kapcsolata legyen az őt körülvevő emberekkel. Erre ad jó lehetőséget a kötődő nevelés, ami egy olyan nevelési irányzat, amiben a szülők a gyermekük szükségleteire figyelnek és reagálnak. Tisztelik a gyermeküket, jogosnak tekintik az igényeit, szükségleteit, igyekeznek válaszolni ezekre. Ugyanakkor ez a folyamatos készenlét sok szülő számára elég embert próbáló tud lenni, főleg kezdetben, amikor még a csecsemő egyetlen kommunikációs eszköze a sírás.


Fura lehet a válaszkész gyermeknevelési módszer neve, hiszen azt hihetnénk elsőre, hogy minden édesanya válaszkészen reagál a gyermeke szükségleteire. Ugyanakkor manapság a babázás mellett egyre többször merül fel a jövőre való szoktatás kérdése, amikor a babákat olyan helyzetekbe kényszerítik, amire idegrendszerileg még nem állnak készen. Ennek tipikus példája az alvástréning, amikor a babát a szüleitől távol, egy külön szobában egyedül hagyják azzal a céllal, hogy tanuljon meg egyedül elaludni, vagy átaludni az éjszakát. A másik gyakori jelenség, amikor az édesanyáknak azt tanácsolják, hogy ne kapassák el gyermeküket és ne vegyék fel mindig az ölükbe, mert akkor később is kiharcolja majd a figyelmüket.


Amikor a válaszkész nevelést emlegetik, akkor felmerül a babahordozás, együttalvás, igény szerinti szoptatás. Viszont fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek nem alapfeltételei a módszernek, csupán segítséget jelentenek a válaszkész babgondozásban.


Válaszkészség a baba táplálása során

A válaszkészség a babák táplálásánál leginkább az igény szerinti táplálás formájában jelenik meg.


Igény szerinti szoptatás jellemzői:

  • A baba már a korai éhségjelekre mellre kerül.

  • A baba minden szopási igényét a mellen elégíti ki, nem kap cumit, cumisüveget.

  • A szoptatások hossza és gyakorisága nincsen időben korlátozva.

  • A baba csak és kizárólag anyatejet kap, nem kap más folyadékot vagy szilárd táplálékot.


A válaszkészség megvalósítására, akkor is van lehetőség, ha egy baba táplálása során pótlásra van szükség. Ebben az esetben is fontos:
- A sok bőr-bőr kontaktus biztosítása a csecsemő számára
- A szülők testközelsége az etetések közben, és etetések között is.
- Gyakori etetés kis mennyiségekkel.
- Segítség az elalváshoz: szopó mozgás és a folyékony táplálék nyelésének a nyugtató hatása, testközelben.
Ennek a biztosítására az SNS szoptanít készülék a legalkalmasabb eszköz, ami közvetlenül az édesanya mellén teszi lehetővé a szükséges pótlást.


Ugyanakkor, a szoptatással megvalósítható válaszkészség messze túlmutat a baba táplálásának kérdéskörén. A szoptatás például a csecsemő diszkomfort érzetét és fájdalmát is képes csillapítani, így például remek megoldás lehet egy szemcsepp vagy éppen oltás beadása közben/után.


A közösség ereje

Egy csecsemőről egyedül gondoskodni a hét minden napján, 0-24-ben embertelenül nagy kihívás. Tudom, hogy gyakran lehet hallani a mondatot: “Anya vagyok, megoldom.” De azért valljuk be, ez valahol nem normális.


Nem volt ez mindig így. A baba testi és érzelmi szükségleteinek mennyisége az evolúció során nem úgy alakult ki, hogy az egy gondozóra lett volna optimalizálva. Réges régen, amikor még törzsekben éltünk, a törzs tagjai együtt vettek részt a gyermekek gondozásában. Később is megmaradtak a többgenerációs családok, ahol osztoztak a tagok a gyermeknevelés terheiben. Ugyanezen időszakban meghatározó szerepe volt még a szülés utáni 6 hetes gyermekágyas időszaknak is, amit a frissen szült édesanya ténylegesen az ágyban töltött. Míg a rokonok gondoskodtak róla, ő gondoskodhatott a csecsemőjéről, támogatták őt az összeszokás időszaka alatt. Ebben az időben senki nem ment oda, hogy “Ugyan most már azért vegye le a ciciről a babát, mert ez így nem normális, hogy éjjel-nappal szopizik a babája.”


Napjainkban, amikor egyre messzebb kerülünk ettől a biológiai normától, hogy a babák szükségleteire önmagunkat adjuk válaszként, és ne egy zenélő, rezgető, villogó vagy éppen susogó ptólék tárggyal próbáljuk meghackelni a gyermeket, nehéz társakra és segítőkre lelni. Olyan segítőre, aki megért, elfogad és támogat a saját utadon. Mi, önkéntes szoptatási segítők, igyekszünk megteremteni az édesanyák számára ezt a biztonságos, támogató közeget és hiszünk az alábbi gondolatokban:


“Egy anyának soha nem szabadna egyedül lennie. Gondoskodni nem lehet elszigeteltségben. Az anyáról is gondoskodni kell és támogatni őt. Az anya önszabályozása, ami a családból gyökerezik, a koreguláció alapja.” /Dr. Nils Bergman/


Az anyai öngondoskodás szerepe a válaszkészségben


A másik fontos felismerésem a válaszkész nevelés során az volt, hogy nem csak az a kérdés, hogy mások tudnak-e nekünk segíteni, hanem, hogy mi magunk jelen tudunk-e lenni önmagunk számára. Amikor már édesanyaként nekünk merülnek fel szükségleteink, képesek vagyunk-e önmagunkról is gondoskodni. Ha egy anyuka nincs jól, akkor a babája sincs jól, mert a korai időszakban még egy egységként léteznek.


A kötődő és válaszkész nevelés témájú facebook csoportokban gyakori kérdés, hogy egy édesanya mer-e kimenni a WC-re, ha sír a babája. Merthogy van egy olyan alapvetés, hogy a babánkat nem hagyjuk sírni. (Itt azért hozzátenném, hogy alapvetően ez a szabály arra vonatkozna, hogy szándékosan, tanító jelleggel nem hagyjuk sírni a babát.)
Nekem ebben nagyon sokat segít, hogy a babát és anyát egy egységnek tekintem. Hiszen így teljesen egyértelmű, hogy ők akkor lesznek harmóniában ha mindkettőjük szükségletei ki vannak elégítve. Visszatérve a kérdésre, hogy kimegy-e az anyuka a WC-re: Menjen ki! A babája lehetséges, hogy éppen attól a feszültségtől sír, amit az édesanyja a feszítő hólyagja kapcsán él meg. Ugyanez igaz, az evésre, ivásra, de még az alvásra is.

A kisfiam esti nyűgösségét nálunk például az én kimerültségem okozta, amit úgy tudtunk jól megoldani oldani, hogy a babát vagy átadtam az apukájának és lefeküdtem addig pihenni, vagy fekve szoptatattam, amíg ő, én vagy, éppen mindketten el nem aludtunk.


A szoptatási segítés kapcsán is gyakran találkozom ezzel az esti nyűgösséggel. Ez az a napszak, amikor sok édesanya úgy érzi, nem elég a teje, és a babája emiatt éhezik. Ebben az időszakban valóban kevesebb a tej mennyisége, ugyanakkor jóval dúsabb, zsírosabb a tej összetétele. Az anyuka azt tapasztalja, hogyha tápszert ad a babájának, akkor a baba egy óriási mennyiséget elfogyaszt belőle, ahogyan próbálja a szopómozgással nyugtatni magát, aztán sok órára kidől aludni. Az anyuka ilyenkor úgy érzi, hogy megszűnik a tehetetlensége, segít a babáján, amitől őmaga megnyugszik, így aztán a baba is nyugodtabbá válik. A tápszert nehezebben emésztik meg a babák, így náluk beáll a kajakóma. Látszólag megoldódik a probléma, egy dolgot leszámítva: Az anyuka elkönyveli tényként, hogy az ő teje nem elég a babája számára. Miután elkezdünk együtt dolgozni, legtöbbször beigazolódik, hogy a sírást nem az éhség okozza, hanem az, hogy vagy a baba vagy az anyukája telítődött aznapra az ingerekkel.


Ha a fent említett megoldások közül valamelyiket nem tudja egy édesanya jó érzéssel megtenni, például bűntudata támad, amiért kimegy WC-re, eszik egy szendvicset, vagy éppen vasal, ahelyett, hogy lepihenne, akkor érdemes lehet mentálhigiénés szakemberhez fordulnia, mert ezt a bűntudatot is legtöbbször a korai kötődési sérülések okozzák, amik megfelelő terápiával hatékonyan javíthatóak. Hosszútávon ezzel jól megelőzhetővé válik az az anyai kiégés, amit igazából nem a válaszkész nevelés, hanem a sérülésből származó túlreakciók okoznak.

Írta: Raffayné Tóth Adél Csilla
önkéntes szoptatási segítő, gyermekágyas segítő,
független babakelengye tanácsadó
www.szuloklub.hu