Ecsedi Gabriella - Szoptatás alapok

 

SZOPTATÁS – kezdjük az alapoktól!

Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért kell ennyit beszélni a szoptatásról? Talán úgy érzed, nincs ennél természetesebb és egyszerűbb dolog: megszületik a babád, mellre veszed és szoptatod – miért is ne menne? Az is lehet, hogy úgy gondolod: nem gond, ha valamiért nem fogod szoptatni a gyermekedet, hiszen a tápszer ugyanolyan jó, mint az anyatej.

Az a helyzet, hogy hiába valóban a szoptatás a természetes módja egy kisbaba táplálásának, és általában belerázódnak az anya-baba párosok, az anyatejes táplálás mégsem mindig olyan egyszerű. Az egészséges újszülött, ha kellő időben az édesanyja melle közelébe kerül, ösztönösen tudja, mit kell tennie, s ügyesen „megtanítja” az anyát a szoptatásra. Előfordul azonban, hogy a szülést követően a kórházban elválasztják a babájától az anyát, gyakran téves, elbizonytalanító információkkal látják el, esetleg nem tudnak adekvát módon segíteni elakadás esetén – akadályozva ezzel a szoptatási kapcsolat harmonikus beindulását. Egyes, a kisbabával kapcsolatos körülmények (pl. ha koraszülött, túl rövid a nyelvféke, izomtónus-eltérései vannak stb.) gyengíthetik a baba szopási képességét, ám szakszerű segítségnyújtás mellett általában nem akadályai a szoptatásnak; és vannak elterjedt tévhitek is, amelyek képesek elbagatellizálni a veszteséget, amit a szoptatás mellőzése jelent. Olykor nehéz kiigazodni a sokféle tanács között, s megtalálni a helyes és hasznos információt.

Fontos ezért, hogy lehetőleg már a várandósság alatt járjunk utána a szoptatás témájának is, hiszen nagyon nem mindegy, hogy többé-kevésbé zökkenőmentesen el tudjuk-e kezdeni a szoptatást, vagy már a kezdet kezdetén elveszítjük ezt az értékes táplálási, gondozási és kapcsolódási lehetőséget.

Vegyük hát sorra az anyatejes táplálásra vonatkozó legalapvetőbb ismereteket!

A szoptatás: gondoskodási forma

A legtöbb kisbaba kinti élete első hónapjaiban folyamatosan közvetlen testközelben, karban szeretne lenni, ott érzi magát „a helyén” – éjjel-nappal, és nagyon gyakran kéredzkedik mellre, s ez így normális. Nagy mértékben segít megérteni és elfogadni a kisbabák anyamell iránti „szenvedélyét”, ha tudjuk: a szoptatás jóval több, mint táplálás: a szoptatás gondoskodási forma. A szopással a baba nem csupán éhségét elégíti ki, hanem a testközelség, biztonság, ellazulás, megnyugtatás, vigasz, altatás iránti igényét is. A táplálkozáson kívüli „tevékenységnek” külön neve is van: ez a komfortszopás, és ugyanannyira szüksége van rá a kisbabának, mint a táplálkozását szolgáló szopásra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a komfortszopás lelki táplálkozás. Éppen ezért nyugodtan mellre veheted a kisbabádat bármikor, amikor kéri, vagy ha sír (és nem nyilvánvalóan másra van szüksége), nem kell attól félned, hogy elkényezteted, „elkapatod” vagy „túleteted”, elhízik miatta.

Miért az anyatej?

Szakkifejezéssel élve azt mondjuk, hogy a szoptatás a biológiai norma, s ez azt jelenti, hogy a Homo sapiens faj egyedei több tízezer éve ily módon táplálják és gondozzák utódaikat. Ennél jobbat még nem talált fel sem a természet, sem az ember. Ebből következően a félévesnél fiatalabb gyermekek számára az anyatejnél alkalmasabb táplálék nem létezik.

Ezzel összhangban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 6 hónapos korig kizárólagos anyatejes táplálást javasol, s ezen túl is azt ajánlja az anyáknak, hogy legalább a gyermek kétéves koráig, de akár azon túl is folytassák a szoptatást, egészen addig, amíg a kicsi magától lemond róla.

Ennek ellenére túl sok csecsemő van, aki anyatej helyett vagy mellett tápszert kap. Tudni kell, hogy a tápszer nem egyenértékű az anyatejjel. Jó, ha próbálunk kritikusan gondolkodni, és erős fenntartásokkal kezeljük a tápszergyártók állításait. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) és a WHO 2022 februári jelentése szerint a tápszer-lobbi a várandósok több mint felét eléri etikátlan marketing módszereivel. Akár hasznos lehet elolvasni a WHO Közgyűlése által elfogadott, Az anyatejet helyettesítő termékek marketingjének nemzetközi kódexe című dokumentumot (internetes elérhetősége: https://www.who.int/publications/i/item/9241541601; magyar nyelven itt olvasható: https://szoptatasert.hu/wp-content/uploads/2018/09/who_kodex.pdf).

A tápszer meg sem tudja közelíteni az emberi tej komplex összetételét és hatásait:

• Az anyatej „élő anyag”: nem csupán tápanyagokat (zsírt, fehérjét, szénhidrátokat, vitaminokat, nyomelemeket, ásványi anyagokat) tartalmaz, hanem immunanyagokat, gyulladásgátló anyagokat, élő sejteket, növekedési faktorokat, enzimeket, hormonokat és egyéb összetevőket is.

• Az anyatej összetétele folyamatosan változik: igazodik a baba szükségleteihez, nemcsak a napok-hetek-hónapok múlásával, de még napszakonként, sőt egy szoptatáson belül is eltérő az összetétele!

• Az anyatej mind az anya, mind a baba fertőző megbetegedése esetén tartalmazza az anya szervezete által „legyártott” ellenanyagokat, segítve ezzel a betegség elkerülését, illetve gyorsabb, enyhébb átvészelését.

• Maga a szopás mint tevékenység is rendkívül fontos a kisbaba számára: edzi, fejleszti a szopásban résztvevő izmait, segítve arca, szájpadlása, állkapcsa megfelelő fejlődését, és szerepe van a baba látásának, kéz-szem-koordinációjának fejlődésében is (hogy csak a legfontosabbakat említsük).

• Emellett a szoptatás az anya egészségére is jótékony hatással van: szülés után segíti a méhlepény leválását, a méh gyorsabb összehúzódását; hozzájárulhat a gyorsabb fogyáshoz; a nem szoptató nők körében gyakoribb például a mell-, méh- és méhnyakrák, az anyagcsere-zavarok és a magasabb vérnyomás előfordulása. A szoptatás lelki hatásai is jelentősek: a nehézségek járhatnak sok-sok bánattal, küzdelemmel, ám ha (végül) sikeresnek éled meg a szoptatást, az nagy mértékben növeli az önbizalmadat és az anyai kompetencia érzését.

Érdemes tehát a szoptatásra mint „alapértelmezett”, elősegítendő-védendő megoldásra gondolni, a tápszerre pedig úgy tekinteni, mint valóban indokolt esetekben szükséges és életmentő táplálékra.

Jó, ha tudod, hogy akkor sem kell azonnal tápszerhez nyúlni, ha valamilyen okból (akár csak átmenetileg) nem tudsz szoptatni, vagy pótlást kell adni az anyatej mellé. Próbálkozhatsz először azzal, hogy a saját lefejt tejedet adod a babádnak, vagy más nő lefejt, ellenőrzött tejét (ún. donortejet), s csak ezek hiányában tápszert. Nyugodtan kérd ilyen helyzetben szoptatási segítő, illetve laktációs szaktanácsadó segítségét!

Az anyatej termelődése, a kereslet-kínálat elve

Az anya számára is látványos tejtermelés nem indul be rögtön a szülés után, csak a 3-4. napon, de előtej (colostrum) már addig is termelődik. Az előtej néhány cseppje elegendő – és aranyat ér – az újszülött számára. Az első napokban csupán néhány kanálnyi előtej van a mellben. Ezt, mivel immunanyagokban rendkívül gazdag, szokás a baba első védőoltásának is nevezni. Tévedés azt gondolni, hogy „minek szoptassak, ha úgysincs tejem?”, hiszen a babának pont erre és pont ilyen kis mennyiségre van szüksége. Ráadásul ezekben a napokban még puha az anyamell, nem feszül a belövellő tejtől, ezért a kisbaba könnyen be tudja kapni a bimbóudvar egy részét is, így, mire belövell a tej, megtanulja a helyes szopási technikát.

Az anyatej termelődését a kereslet-kínálat elve szabályozza: minél gyakrabban és hatékonyabban ürül a mell, annál több tej fog termelődni, ha pedig kevesebbet szopik a baba, akkor a mell ezt érzékeli, s kevesebb tejet termel. Ez a rendszer tehát folyamatosan állítható, finomhangolható, s a baba általában nagyon is jól tudja „szabályozni”, mennyi tejre van szüksége. A tej belövellésekor a mell rendszerint „túllő a célon”, s már ekkor is a baba lesz az, aki beállítja a számára aktuálisan szükséges egyensúlyt: szopásaival, az elfogyasztott–meghagyott mennyiségekkel üzen az anya szervezetének, hogy mennyi anyatejet termeljen.

A kereslet-kínálat elve szerinti működés az oka annak is, hogy

• szoptatások után nem kell lefejni a mellekből a maradék anyatejet: ha lefejjük, azzal még több tej termelésére ösztönözzük a mellet. Kivétel lehet, ha a tejbelövellés utáni napokban a baba nem tudja még hatékonyan üríteni a mellet, vagy valamiért ritkábban szopik, és szoptatást követően is fájdalmasan feszül a mell. Ekkor éppen csak annyit javasolt kifejni, hogy az anya megkönnyebbüljön.

• az anyatejjel nem kell „takarékoskodni”, nem kell például megnövelni a két szoptatás között eltelő időt, hogy „több tej gyűljön össze”; ha kevésnek érzed a tejet, éppen hogy a gyakoribb mellre helyezéssel orvosolhatod a problémát;

• csodálatos módon még azt is el lehet érni, hogy örökbefogadó anya szoptatni tudja örökbefogadott babáját!

Igény szerinti szoptatás, kizárólagos szoptatás

Elavult és káros elgondolás, miszerint az újszülöttet csak meghatározott időközönként, napirend szerint szabad mellre venni (hogy nehogy a gyomrában maradjon az előző adag tej, illetve hogy mihamarabb rendre szoktassuk). Az egészséges kisbabát igény szerint kell szoptatni: a baba kompetens lény, teljes bizonyossággal tudja, mikor kell szopnia, nem fog többet enni, mint amennyire szüksége van, a kizárólagosan szoptatott baba nem fog „elhízni”. Eleinte cseresznye, dió, majd sárgabarack méretű kis gyomrába csak kevés anyatej fér bele, illetve az első hónapokban még kevésbé hatékonyan tudja megemészteni az anyatejet, ezért a babának gyakran kell ennie. Emellett más emlősökéhez képest (amelyek kicsinyei akár órákig nem éheznek meg egy-egy szoptatás között) az emberi tejnek alacsony a fehérje- és zsírtartalma, ezért is kell a kisbabának gyakran szopnia.

Az igény szerint szoptatás azt jelenti, hogy a kisbaba mindig mellre kerülhet, amikor jelzi ezen igényét, függetlenül attól, mikor szopott utoljára, és a szoptatások hossza nincs korlátozva. Ha az anya kizárólagosan szoptatja gyermekét, akkor a baba az anyatejen kívül nem kap semmi egyebet: sem vizet, teát, tápszert, más enni- vagy ennivalót, sem cumit (hanem komfortszopási igényét is az anyamellen elégítheti ki).

Ne félj, hogy „elkapatod” a kisbabádat, hiszen miért is vágynának a kicsik az édesanyjuk karjába, mellére, ha ez evolúciós szempontból hátrányos viselkedésmód lenne? És miért is esne olyan jól magunkhoz ölelni a babánkat, s nézni, ahogy szopik, majd álomba szenderül a mellen, ha ezzel „rosszat tennénk” neki vagy magunknak? Teljesen természetes, ha az első időkben vagy egyes napokon a baba szinte állandóan mellen, karban akar lenni.

Éhségjelek

Ha felismered az újszülött ún. korai éhségjeleit, akkor már azelőtt mellre veheted, hogy elkeseredésében sírni kezdene. A baba jelzi, ha éhes, illetve ha egyébként szeretne mellre kerülni: tátog, cuppog, nyitogatja a száját, öltögeti a nyelvét, nyalogatja az ajkait, szájába veszi és szopja az ujjait, öklét, forgatja a fejét, sóhajtozik, fejével kereső mozdulatokat tesz. Ha nem kerül mellre, egyre nyűgösebb lesz, nyöszörög, majd sírással fejezi ki elégedetlenségét, ezek már késői éhségjelek. (Az éhségjel nem egészen pontos elnevezés, hiszen a baba nemcsak az evés iránti igényét jelzi így, hanem általában a szopás iránti igényét.)

Helyes mellretétel, mellretapadás

A helyes mellrehelyezéssel az a célunk, hogy a baba bekapja a bimbóudvar nagyobb részét is, ne csak a mellbimbót, s hogy a megfelelő – az ő és az anya számára is kényelmes – pozícióba kerüljön. Így nemcsak hatékonyabban tud szopni a kisbaba, de maga a szoptatás is jóleső érzés. A szoptatásnak ugyanis nem szabad fájnia; ha fáj, akkor valamin igazítani kell.

Ülve szoptatáskor érdemes egy (szoptatós) párnát vagy hengerré tekert takarót az öledbe tenni a baba alá, és a karod alá, így a kicsi kényelmesen a mellbimbó magasságában tartható. A baba ne csak a fejével, hanem az egész testével is a te tested felé forduljon, hogy ne kelljen a nyakát kitekert helyzetben tartania végig a szopás alatt (akár ki is próbálhatod, milyen kellemetlen oldalra fordított fejjel inni). Ahhoz, hogy helyesen mellre tudd őt helyezni, jó nagyra ki kell tátania a száját. Ezt úgy tudod elérni, hogy baba felső ajkát végigsimítod, megcsiklandozod a mellbimbóddal, mire ő nagyra kinyitja a száját, s ekkor, stabilan a tarkójánál tartva, egy határozott mozdulattal a mellhez húzod, úgy, hogy a bimbóudvar jó részét is bekapja, ne csak a bimbót. A szájba helyezéskor azzal is segíthetsz a babádnak, hogy kissé összenyomod a melled (mint ahogy egy szendvicset tartunk). A babák általában könnyebben maradnak helyesen a mellen, ha eleinte szoptatás közben is így tartjuk a mellet.

A helyes mellre helyezéssel megelőzhető a mellbimbó sérülése, a szoptatás fájdalmas volta. Ha mégis berepedne a mellbimbó, vagy megharapná a kisbaba, akkor elég a sebet bekenni egy kis anyatejjel, hagyni, hogy rászáradjon, esetleg tiszta lanolinnal, amit szoptatás előtt sem kell lemosni. (A mellet egyébként sem kell fertőtleníteni vagy lemosni szoptatás előtt.) A bimbósérülés megelőzésének eszköze tehát a helyes mellretétel, nem pedig a „bimbóvédő” (amiről lentebb lesz szó).

Többféle szoptatási testhelyzet létezik, érdemes ezekkel is előre megismerkedned; a különböző pozícióknak a kényelem szolgálatán túl más-más „haszna” is lehet (erős tejleadó reflex esetén például rendszerint a hanyatt dőlve szoptatás válik be, éjszaka pedig értelemszerűen a fekve szoptatás az, ami mellett mindenki a legtöbb alváshoz juthat).

A szopás, illetve a szoptatás tehát akkor igazán hatékony, ha a kisbaba helyesen tapad a mellre. Ha az alábbiakat tapasztalod, akkor szinte biztos, hogy jól csináljátok:

• kényelmesen, egyenes háttal ülsz, a karod meg van támasztva (ülve szoptatás esetén),

• a baba a mellbimbód magasságába van emelve, az oldalán fekszik, teste egészen közel van a tiédhez, egész testével feléd fordul; a füle, a válla és a csípője egy vonalban van,

• a baba bekapja a bimbóudvar nagyobb részét is, nemcsak a mellbimbót, álla benyomódik a melledbe, az orra viszont nem ér hozzá (így rendesen kap levegőt),

• a baba ajkai kifelé fordulnak (nem beszívva vannak).

Onnan lehet tudni, hogy valóban jön tej a mellből, hogy hallani lehet, ahogy szopás közben intenzíven nyel a kisbaba, látszik, hogy a füle és állkapcsa ritmikusan mozog.

Cumi, cumisüveg, bimbóvédő

Annak érdekében, hogy a szopás/szoptatás minél hatékonyabb legyen, érdemes mellőzni a cumisüveg és a cumi használatát. Mivel a cumisüvegből másféle szopási technikával tud inni a kisbaba, így megzavarja a szopási készségét, ami általában ún. cumizavar kialakulásához vezet. A cumi használata az anyatej mennyiségének csökkenését is eredményezi, hiszen a baba a szopási igénye egy részét nem az anyamellen elégíti ki, kevesebb ingert adva ezáltal a mellnek a tejtermelésre (lásd a kereslet-kínálat elvét). A cumival való megnyugtatás széleskörű és általános elterjedtsége nem csupán „technikai” kérdés, gondoljunk csak bele: amikor az anya egy szilikondarabot dug a baba szájába, akkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a valós igényét. Nem azt adja, amit a baba kér (testközelséget, megnyugtatást), csupán egy anyapótlékot. Emellett később fájdalmas lehet a gyermek számára, amikor meg kell válnia attól, „aki” annak idején társául szegődött az anyamell helyett. Érdemes tehát kerülni a cumi használatát – akkor is, ha olykor könnyebb(nek tűnik) vele az élet. Emellett természetesen adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor indokolt lehet a cumi bevetése, amikor valamiért nincs más járható út.

Legjobb, ha a szülésre, a kórházba sem viszel magaddal cumit, cumisüveget. Ha valamilyen eszközt mégis szeretnél vinni arra az esetre, ha valamilyen oknál fogva lefejt anyatejet vagy tápszert kellene adni a babának, akkor jól jöhet egy svéd itatópohár, de e célra tökéletesen alkalmas egy kicsi (presszós) pohár vagy egy kiskanál is. Nagyon lényeges szempont, hogy a pohárból/kanállal etetés nem okoz cumizavart a babánál. Nem érdemes előre beszerezni mellszívó készüléket sem, hiszen, ha esetleg szükség lesz a tej lefejésére, egyszerűen megtanulható (és jóval olcsóbb) a kézi fejés, ha pedig mégis szükség van gépre, az később is beszerezhető.

Szülés előtt előre lehet készíteni egy „Kizárólagosan szoptatott baba vagyok” című kártyácskát, egy papírlapot, amire ráírunk valami ilyesmit: „Csak az anyukám tejét szeretném kapni. Kérlek, hogy az édesanyámmal való egyeztetés nélkül ne adj nekem cumit, cumisüveget, (cukros) vizet, teát, tápszert! Köszönöm!” Az ilyen kártyát általában ismerik a kórházakban, az anyák a babaszállító „zsúrkocsiba” szokták tenni, hogy a csecsemős nővérek lássák, ha az anya nélkül van náluk a kisbaba.

A bimbóvédő kapcsán először is érdemes tisztázni, hogy ez az eszköz – szerencsétlen elnevezése ellenére – nem bimbóvédő, hanem bimbókiemelő, és az a feladata, hogy kiemelje az anya mellbimbóját, ha az lapos vagy befelé forduló. Ugyanakkor lapos vagy befelé forduló bimbó esetén sem érdemes egyből ehhez az eszközhöz nyúlni, mert a kisbabák jó része, különösen, ha már az aranyórában mellre kerülhet, nagyon ügyesen megtanul szopni az ilyen bimbójú mellből is. Nagyon fontos, hogy kérdés, nehézség esetén az anya időben segítséget kapjon/kérjen, s ne az „ilyen mellből nem lehet szoptatni” téves ítélettel engedjék haza a kórházból! (A szoptatásban segítséget nyújtó szakemberekről külön cikkben olvashatsz.) Természetesen a bimbóvédőre is igaz, hogy előfordulhat, hogy hasznosnak bizonyul, s még mindig jobb ezzel szoptatni, mint sehogy. A probléma az jelenti, ha már a várandós kórházi listájára felvetetik mint a szoptatáshoz alapvetően szükséges kelléket.

Súlymérés, vízzel itatás, teáztatás

Ha a kizárólagosan szoptatott baba gyakran (24 óra alatt legalább 8-10 alkalommal) és hatékonyan szopik, megfelelő ütemben gyarapszik, és megvan a napi kb. 6-8 vizeletes és heti 2 (illetve az első hat hétben a napi 2-3) székletes pelenka, akkor felesleges aggódnod a tej mennyisége miatt, illetve, hogy eleget eszik-e a baba, és nem kell őt méricskélni szoptatás előtt és után, elegendő hetente vagy pár naponta ellenőrizni a súlyát. A súlymérés félrevezető is lehet, hiszen délután-este általában kisebb az anyatej mennyisége, viszont a zsírtartalma akár a tízszerese is lehet a reggel fogyasztott tejnek, illetve a különböző mérlegek más-más eredményt adhatnak. Az is számít, hogy etetés, illetve pisilés/kakilás előtt vagy után történik a mérés.

A kizárólagosan szoptatott babát nyáron sem kell vízzel vagy egyéb folyadékkal itatni. Iszik eleget szopáskor: képletesen szólva az anyatej egy szoptatáson belül először innivaló (magasabb a víztartalma), aztán ennivaló (a vége a legmagasabb zsírtartalmú). Ezért sem jó, ha egy-egy szoptatás alkalmával csak meghatározott ideig hagyjuk szopni a babát, vagy levesszük a mellről, mondván, hogy már csak nyammog, alig szopik, mert ilyenkor megeshet, hogy nem tudja elfogyasztani a „desszertet”. Ha nagy melegben szomjasnak látod, vagy azt gondolod, hogy innia kellene, kínáld meg cicivel! A babák nyáron általában gyakran kéredzkednek mellre és többször keveset isznak (akár csak egy-két kortyot).

***

A most érintett egyes témákról más cikkeinkben bővebben is olvashatsz.

Források:

• La Leche League International: A szoptatás női művészete. Kézikönyv édesanyáknak.

• Rózsa Ibolya: Az anyatej összetevői – a szoptatás jelentősége. Forrás: szoptatási segítő alaptanfolyam tananyaga, 2023

• Rózsa Ibolya: Szülés, bőrkontaktus, az első napok sajátosságai. Forrás: szoptatási segítő alaptanfolyam tananyaga, 2023

• Martinovichné Debulay Bianca: A szoptatott baba fejlődésének jellemzői. Forrás: szoptatási segítő alaptanfolyam tananyaga, 2023

• WHO: Infant and young child feeding. Internetes közlés, lelőhelye: https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/infant-and-young-child-feeding (az utolsó megtekintés időpontja: 2022. 03. 26.)

• More than half of parents and pregnant women exposed to aggressive formula milk marketing – WHO, UNICEF. Internetes közlés, lelőhelye: https://www.who.int/news/item/22-02-2022-more-than-half-of-parents-and-pregnant-women-exposed-to-aggressive-formula-milk-marketing-who-unicef (A cím magyarul: A szülők és a várandós nők több mint fele ki van téve a tápszer-lobbi nyomásának)